A 2018-as parlamenti választásokon rengeteg rendellenesség, szabálytalanság történt, és ezek jelentős része önmagában is kimerítheti a választási csalás fogalmát. A sok kisebb-nagyobb stikli mellett azonban több feltételezés szerint egy rendszerszintű csalás is történt, melyet a választás központi informatikai rendszerének manipulációjával követtek el. Ilyesmit azonban nem könnyű bizonyítani. Ha ez így is volt, a közvetlen nyomokat már eltüntethették: pl. átíródhattak a rendszer naplófájljai, módosított “eredeti” szavazóköri jegyzőkönyvek készülhettek, vagy akár az “eredeti” szavazólapokat is újragyárthatta a hatalom gépezete. Az NVI által közzétett jegyzőkönyveket nézegetni, a szavazólapok újraszámlálását kérni ezért valószínűleg felesleges. Viszont nem létezik olyan manipuláció, ami semmilyen nyomot nem hagy maga után. Ha tényleg történt ilyen csalás, akkor némi munkával (és egy kis is szerencsével) akár egészen látványos, meggyőző bizonyítékokra is lehet bukkanni. Ehhez az a módszertan nyújthat segítséget, amelyet mind a tudomány, mind a bíróságok rutinszerűen használnak hipotézisek (azaz valószínűsíthető állítások) bizonyítására: a matematikai statisztika. Mindaz, amit ma az éghajlatváltozásról, az evolúcióról vagy a kvantumfizikáról tudunk, az zömében statisztikai bizonyítékokon alapul.
A vizsgálandó hipotézisek megalkotásához egy már a több helyen megfogalmazott eseménysorból érdemes kiindulni. Elképzelhető, hogy a kormányzat készült egy B tervvel az esetlegesen “kedvezőtlen” eredmények meghamisítására, és a választás délutánján, a magas részvételi arány és a kubatov-listákon alapuló előzetes becsléseik láttán döntött is ennek életbe léptetéséről. Ehhez először is az NVI épületét hermetikusan izolálni kellett a külvilágtól (rendőrkordon, webszerver-leállás). Itt üzembe helyezték a szavazatösszesítő szoftver egy félig átalakított verzióját: egy olyat ami “visszafelé” is képes számolni, azaz képes arra hogy olyan “hihető” szavazatszámokkal töltse ki kiválasztott szavazókörök eredmény-táblázatát, amelyek aztán összességében egy egy előre beállított “elvárt végeredményt” produkálnak. Ebbe a rendszerbe először rögzítették az ellenőrzött szavazókörök (ahol a jelen volt ellenzéki delegált vagy esetleg EBESZ megfigyelő) eredményeit: ezeket nem érdemes hamisítani, mert a szavazatszámláló bizottságok tagjainak (és sajnos egyedül csak nekik) jogukban áll a helyszínen másolatot, fényképet készíteni a jegyzőkönyvről. Ezután az “ügyes” szoftver segítségével kiszámolták, hogy milyen “eredmények” kellett hogy szülessenek a többi szavazókörben. Amikor ez megvolt, akkor visszakapcsolták a honlapot, és közölték a médiával a véglegeshez immár nagyon közeli “eredményeket”. Csütörtökig gőzerővel elkészültek a nem-ellenőrzött szavazókörök átírt jegyzőkönyvei, és mint fentebb is írom, mostanra már talán az újragyártott kitöltött szavazólapok is urnánként összekészítve várják az újraszámlálást.
Tegyük fel hogy tényleg ez történt. Hogy lehet egy ilyen csalást bizonyítani? Ehhez a legelső és legfontosabb feladat, hogy rájöjjünk hogy mely szavazókörökben történhetett utólagos jegyzőkönyv-hamisítás. Készíteni kell tehát egy nagy ellenőrzöttségi táblázatot (adatbázist) arról hogy az egyes szavazókörökben hol voltak és hol nem voltak a FIDESZtől és a NER-től nem függő megfigyelők. Ennek a táblázatnak a pontosságán múlik minden (ld alább). Ha ez a táblázat megvan, akkor folytatni kell a már több szálon megkezdett adatelemző munkát. Van néhány olyan vonal, amivel nem érdemes foglalkozni, pl. a Benford törvény nem érvényes a géppel végzett hamisításra, azzal az emberek (szavazatszámlálók) által végzett hamisítást lehetne csak kimutatni. Van viszont két olyan vonal, amelyek mentén nagyon is érdemes elindulni, mert ha tényleg történt rendszerszintű csalás, akkor ez a két külön vonal együttesen remélhetőleg egy igen meggyőző bizonyítékot fog alkotni.
A favágó módszer
Az ország 10000 szavazóköréből egy rétegzett mintát veszünk, azaz olyan szavazókör-csoportokat azonosítunk, amelyek minden jelentősebb szempontból (lakosság száma, falusi/városi jelleg, munkanélküliség, stb.) nagyon hasonlítanak. Ezeken a csoportokon belül 2-2 alcsoportot különítünk el: az ellenőrzött szavazókörök alcsoportját és a nem ellenőrzött szavazókörökét. Ezek után mindegyik csoportban egy statisztikai teszt segítségével összhasonlítjuk a szavazatok pártok közti megoszlását a két alcsoportban. Ha sok csoportban szignifikáns különbséget tapasztalunk, akkor az a manipuláció egyértelmű jele. Ilyen irányú vizsgálatok is indultak már a pártoknál, és bár a használt ellenőrzöttségi táblázat még távolról sem volt pontos, de már így is jelentős (10-15%-os) eltérést találtak a nem-ellenőrzött körzetekben a FIDESZ javára, azaz statisztikai értelemben már így is látható a manipuláció. Az ellenőrzöttségi táblázat pontatlanságai (ha sok ellenőrizetlen szavazókör ellenőrzöttként szerepel és viszont) azonban elfedhetik a különbség valódi mértékét. Ennél sokkal látványosabb eredmények várhatóak egy pontos ellenőrzöttségi táblázattal, valamint a szavazókörök megfelelő rétegzésével.A huszárvágás
Mint ismeretes, a választás estéjén több olyan bizonytalan hitelességű chat üzenet is keringett a közösségi médiában, melyekben szemtanúk számolnak be a szemük előtt zajló központi csalásról, és a csalás előtt látott (rész)eredményekről. Ha bebizonyosodna, hogy ezek az üzenetek hitelesek, akkor ezek nagyon erős bizonyítéknak számítanának. De hogyan lehet ilyesmit bebizonyítani? Ha a kérdéses chat üzenetek valódiak, akkor akkor írták őket, amikor az akció leglátványosabb, leginkább sokkoló része zajlott: azaz amikor már felvitték az ellenőrzött szavazókörök döntő többségét, és az informatikusok elkezdtek játszani a "visszafelé számolással”, ezzel hirtelen látványosan megváltoztatva a rendszerben lévő szavazatarányokat. Egy külső szemlélőnek ez a pillanat tűnhetett úgy, mintha éppen akkor "csalnák el a választást". Ez a két “kívülálló”, valahogy elkapta ezt a pillanatot, sokkolódtak és posztoltak (hipotézis).Ha ez így van, akkor ez viszont azt jelenti, hogy az posztokban szereplő százalékos adatoknak nagyjából egyezniük kell az ellenőrzött szavazókörök százalékos adataival. Ez viszont leellenőrizhető. Amennyiben egyeznek a számok, akkor ez egy nagyon erős bizonyíték lesz, mind az NVI hermetikusan elszigetelt épületéből kiszivárgott üzenetek hitelességére, mind pedig a szavazás meghamisításának fenti forgatókönyvére. Annak, hogy ennyi szám valami véletlen folytán pont megegyezzen egymással elképesztően kicsi a valószínűsége! Ez egy döntő bizonyíték lesz. Egy ilyen erősségű bizonyíték már nemcsak a tudományban, hanem bíróságok előtt is megáll!
Eddig tartott a lényeg. Viszont a sikeres megvalósítás érdekében szükséges még néhány szó a feladat technikai részleteiről. Mindkét bizonyítás sikere a szavazókörök ellenőrzöttségi táblázatának pontosságán múlik. Ha ez a táblázat nem lesz pontos, akkor nem lesz látványos a csalás lenyomata, és magyarázgatni kell az eredményeket. A pontos táblázat megalkotásához viszont fel kell vegyük a FIDESZ logikáját. Az elmúlt 8 év tapasztalatai alapján biztosak lehetünk benne: ahol úgy érezték hogy övék a terep, ott csaltak is. És ahol csaltak, ott teljesen átírták a számokat, és nemcsak egy kicsit kozmetikáztak rajtuk. (Ha már egyszer úgyis “új” jegyzőkönyvet kell gyártani…) A hatékony csaláshoz az kell, hogy viszonylag sok nem-ellenőrzött szavazókör legyen. Nem véletlen, hogy a NER helyi erői még az utolsó pillanatban is minden eszközzel próbálták megakadályozni az ellenzéki delegáltak részvételét. Elemi érdekük volt, hogy minél több olyan szavazókör legyen, ahol “biztonságosan” meghamisíthatják az eredményeket, ha a helyzet (a magas részvételi arány) végül ezt kívánja.
A szavazatszámláló bizottságok összetétele természetesen, nem véletlenül, nem szerepel az NVI honlapján, és a közérdekű adatigénylésre válaszul küldött hivatalos táblázat is elég hiányos, áttekinthetetlen (pl. nem szerepelnek az egyes delegáltak nevei sem). Mivel a FIDESZnek itt finoman szólva sem érdeke a transzparencia, ezért feltételezhető, hogy e táblázat több eleme nem tükrözi a valóságot. Például valószínűleg azokat az ellenzéki delegáltakat is tartalmazza, akik végül nem tudtak részt venni, de akár simán lehet egy csomó kamu sor is ebben a táblázatban. Mivel a delegáltak nevei nem szerepelnek, ezért az ilyen hibák pusztán ránézésre nem szúrhatók ki. De miért is várnánk, hogy ez a táblázat megbízhatóbb lenne, mint az NVI más termékei? Az is lehet hogy itt is “fáradtak voltak már” akik rögzítették az adatokat, és hát pár száz delegált simán összekeveredhetett…
A pontos ellenőrzöttségi táblázat kialakításához tehát a pártok munkájára, együttműködésére lesz szükség. Reméljük van még ennyi együttműködési tartalék az ellenzéki pártokban. Talán az NVIs táblázatból érdemes kiindulni, és minden pártnak magának kellene lektorálnia a a saját delegáltjaira vonatkozó sorokat. Minden részlet számít. Hiába volt pl. eredetileg jelölt delegálva valahova, ha az illető fenyegetés, vagy egy “váratlanul” elrendelt vasárnapi munkavégzés miatt végül mégsem tudott ott lenni a bizottságban. És akkor is hiába volt delegálva a jelölt, ha végül nem készült másolat az eredeti jegyzőkönyvről. Sőt az esetlegesen “furcsán viselkedő” delegáltakra is érdemes figyelni, mert a FIDESZnek most tényleg nagy volt a tét, és a NER zsarolásban és megvesztegetésben szinte utolérhetetlen. Mindezekhez egyesével meg kell keresniük a pártoknak a delegáltjaikat, és beszélgetni kell velük. Ha valamelyik delegált túl sokáig (keddig-szerdáig) csúszott a nála lévő jegyzőkönyv-másolat leadásával, akkor azt alaposan össze kell hasonlítani az NVI honlapon fent lévő példánnyal. (Normál esetben e kettőnek kissé különböznie kell, mert a jegyzőkönyvek két példányban készültek, kivéve ha pl. mondjuk megvesztegetés történt.) És érdemes feljegyezni még minden más anomáliát is, ami ezen munka közben kiderül.
Ez tehát egy viszonylag komoly, és a pártok összefogását igénylő feladat. Gyors és pontos munkára van szükség: pontosra, mert minden hiba kockáztatja a bizonyítás sikerét, és gyorsra, hogy időben elkészüljenek az eredmények, még mielőtt beérik az orbáni elégtétel és kialszik a felháborodás lángja az országban. Ha elkészült a megbízható táblázat, akkor a csalás látványos leleplezése már szinte gyerekjáték bárkinek, aki egy kicsit is ért a matematikai statisztikához.
Ellenzéki pártok, van még bennetek ennyi együttműködési készség? Adtok még egy esélyt, hogy kiderüljön, hogy történt-e ilyen égbekiáltó csalás? Ha gyorsan és jól dolgozunk akkor hamarosan látványos és döntő erejű bizonyítékok születhetnek! Sorsdöntő és NER-döntő erejű bizonyítékok! Fogjunk hát bele!
---
És végül néhány személyes megjegyzés. E sorok írója maga is kutató, aki hasonlóan kusza adatsorokban keres tudományos összefüggéseket. Mindabból ami a választás körül történt a rendszerszintű csalás ténye számomra egy különösen nagy valószínűségű, erős hipotézis. Ahhoz azonban, hogy ennek beigazolódásáig ne tudjon konszolidálódni az új Orbán kormány, nagyon fontos, hogy az ellenzéki pártok ne legalizálják a rendszert a parlamenti mandátumuk átvételével. Erős meggyőződésem, hogy a rendszerszintű csalás hamarosan teljes mértékében és látványosan le fog lepleződni. Attól a ponttól kezdve a kormány elveszíti legitim jellegét. Akkor pedig egy erős, összetartó, és a hatalommal nem megalkuvó ellenzékre lesz szükség.
