Induljon a nyomozás

A 2018-as parlamenti választások során történt események komolyan felvetik egy rendszerszintű választási csalás gyanúját. Ha történt ilyen csalás, akkor annak a lenyomata ott található a választási adatokban, és tudományos módszerek segítségével egyértelműen kimutatható. Hogy hogyan, azt részletesen leírtam az előző bejegyzésemben. Én magam ehhez a bizonyításhoz, vagy elvetéséhez egy professzionális statisztikai elemzéssel tudok hozzájárulni. A sikerhez azonban az ellenzéki pártok együttműködésére, munkájára is szükség lesz. 

Bizonyítható a rendszerszintű csalás

A 2018-as parlamenti választásokon rengeteg rendellenesség, szabálytalanság történt, és ezek jelentős része önmagában is kimerítheti a választási csalás fogalmát. A sok kisebb-nagyobb stikli mellett azonban több feltételezés szerint egy rendszerszintű csalás is történt, melyet a választás központi informatikai rendszerének manipulációjával követtek el. Ilyesmit azonban nem könnyű bizonyítani. Ha ez így is volt, a közvetlen nyomokat már eltüntethették: pl. átíródhattak a rendszer naplófájljai, módosított “eredeti” szavazóköri jegyzőkönyvek készülhettek, vagy akár az “eredeti” szavazólapokat is újragyárthatta a hatalom gépezete. Az NVI által közzétett jegyzőkönyveket nézegetni, a szavazólapok újraszámlálását kérni ezért valószínűleg felesleges. Viszont nem létezik olyan manipuláció, ami semmilyen nyomot nem hagy maga után. Ha tényleg történt ilyen csalás, akkor némi munkával (és egy kis is szerencsével) akár egészen látványos, meggyőző bizonyítékokra is lehet bukkanni. Ehhez az a módszertan nyújthat segítséget, amelyet mind a tudomány, mind a bíróságok rutinszerűen használnak hipotézisek (azaz valószínűsíthető állítások) bizonyítására: a matematikai statisztika. Mindaz, amit ma az éghajlatváltozásról, az evolúcióról vagy a kvantumfizikáról tudunk, az zömében statisztikai bizonyítékokon alapul.